Az emberek már évezredek óta tetoválják, tetováltatják magukat. Ezek az állandó díszek amulettként, dekoráció vagy státusszimbólum gyanánt, esetleg a szerelem, a hit, vagy akár a félelem jelzésére szolgáltak. Joann Fletcher, a Nagy-Britannia-i Yorki Egyetem régészeti tanszékének kutatója a tetoválás történetéről, kulturális jelentőségéről mesél.

Melyik a legkorábbi ismert tetoválás?

 

Sokáig a legkorábbi példának az i.e. 2000-ből származó egyiptomi női múmiák testén talált tetoválásokat tartották. Ám 1991-ben egy szenzációs lelet, az oszták-olasz határon előkerült Ötzi felülírta ismereteinket. A vizsgálatok bebizonyították, hogy a jégember körülbelül 5300 éves, tehát az ő tetovált teste a legkorábbi ilyen jellegű lelet.

Más ősi kutúrák tetoválási szokásairól és jellegzetességeiről!

 

Az egyiptomiakéhoz leghasonlatosabbak természetesen a hozzájuk legközelebbi civilizáció, a Dél-Egyiptom közelében élő numíbiaiak testdíszítő szokásai. A Kubban temetőiben talált mumifikálódott női holttestek tetoválásai kék színűek, de szintén a hasi tájékon találhatóak, ugyanolyan mintákból állnak, tehát szinte bizonyosan ugyanazt a célt szolgálták, mint az ősi Egyiptomban. Érdekes módon szintén az egyiptomiaknak köszönhetően tudunk a mai Líbia területén egykor élő szomszédaik tetoválási szokásairól. Ugyanis a kb. i.e. 1300-1100-ig virágzó kultúra egyiptomi sírok és templomok ábrázolásain megjelenő vezetőinek portréján jól láthatóak a combjukon és karjukon lévő tetoválások.

 

Az Altáj-hegység területén egykor uralkodó szkíta pazirikok egy másfajta, de szintén érdekes tetoválási szokást alkalmaztak. 1948-ban egy kb. 2400 éves szkíta férfi jégbefagyott testére bukkantak Szibériában. A férfi karja gazdagon díszített mitikus állat figurákkal volt dekorálva. Ugyanott 1993-ban pedig egy a hasonló korú női test került elő a jég fogságából, melynek hátát és csuklóját szintén mesebeli figurák díszítették. A görög Hérodotosz egyébként i.e. 450 körül feljegyezte e gyakorlatot. Írásából megtudhatjuk, hogy a szkíták és trákok esetében a tetoválás a nemesi rangot jelezte.

 

Egyes feljegyzésekből tudjuk, hogy az ősi britonok esetében szintén a nemesi rangot jelölték a tetoválással. A testüket borító rengeteg állati ábrázolás miatt ezeket az északi törzseket a rómaiak egyenesen „picti”-nek, szabad fordításban „festett embereknek” hívták.

 

De az ókori görögökre és rómaiakra is jellemző volt a tetoválás, vagy stigmata, ahogy egyes esetekben hívták a jelölést. Náluk azonban teljesen mást szimbolizáltak a tetoválások, legfőképp a vallási szekták tagjai viseltek ilyeneket, de a rabszolgák és bűnözők megjelölését is gyakran tetoválással oldották meg. Ezért tűnik rendkívül egyedi esetnek IV. Ptolemaiosz (i.e.221-205), Egyiptom macedón származású uralkodóházának fáraója, aki borostyánlevelekkel tetováltatta bőrét, így jelezvén tiszteletét Dionüszosz, a bor és azidőtájt az uralkodóház görög védőistensége iránt. A kereszténység elterjedése után viszont bűnnek számított „eltorzítani” azt, amit Isten teremtett, ezért Konstantin császár (306-373) betiltotta a tetoválást.

 

Prekolumbiai múmia arcán tetoválással

Szintén találtunk tetoválásokat a valamikor a mai Peru és Chile területén virágzó prekolumbiai civilizáció egyes múmiáin. E múmiák bőrére ugyanazokat a gazdagon díszített mitikus állat figurákat és egyéb szimbólumokat tetoválták, melyek díszítőelemként nagy számban megtalálhatóak e kultúra kerámiáin és egyéb kézműves termékein. Az ábrák a törzsre, combra, kezekre, ujjakra és néha az arcra is kerültek. Észak amerikai indián törzseknél is alkalmazták a tetoválás, de ami talán még ennél is érdekesebb lelet, Grönlandon találtak hat, kb. 1475-ből származó női indián múmiát, melyek szemöldöke és ajka volt tetoválva, hasonlóan ahhoz, ahogy azt a hölgyek manapság preferálják.

 

A kínai Taklamakan-sivatagban is találtak egy kb. 3200 éves tetovált múmiát, de nagy valószínűséggel a kínaiaknál csak a bűnözőket jelölték íly módon.

 

A japánok a 3. században kezdték díszíteni testüket bonyolultabbnál bonyolultabb motívumokkal.

 

A polinéziai kultúra jól ismert és szintén rendkívül bonyolult tetováló motívumait valószínűleg jó pár évezreden keresztül fejlesztették, s e népeknél nem ritka, hogy a díszítés elfedi az egész testet. Nem véletlen, hogy a James Cook 1769-es tahiti expedíciója után ismertté vált, egyébként a helyiek nyelvén ütést vagy csapást jelentő tatatau vagy tattau szóból alakult ki a mai elnevezés (a tetoválás angolul tattoo – szerk.) Az expedició után e testdíszítési forma rohamosan kezdett terjedni Európában. Főként a tengerészek, szénbányászok és egyéb különösen veszélyes foglalkozást űzők alkalmazták. A vasmacska és a bányászlámpa motívuma afféle amulettként szolgált a férfiak alsókarján.

 

Hová fejlődött a tetoválás kultúrája mára a nyugati világon kívüli területeken?

 

Modern japán tetoválás

A mai japán tetoválások modern művészek által fejlett műszereket alkalmazva valódi műalkotássá fejlődtek, míg a magasan képzett szamoai tetováló mesterek az ősi szerszámokat használva gondosan őrzik a hagyományokat. Afrikában szintén népszerű a tetoválás, a berber nők arcán lévő pontdíszítéstől kezdve a nigériai férfiak arcán lévő bonyolult motívumokon keresztül az egyiptomi keresztények alkarján látható keresztekig sokféle formában él és virágzik a hagyomány.

 

Mit jelképez a híres maori arctetoválás?

 

Az új-zélandi maori kultúra testdíszítése nem csak küllemében, de jelentésében is rendkívül érdekes. A maorik szerint a fej volt a test legfontosabb része, mely megkülönböztette az embert a közösség többi tagjától, s melynek fontos eleme volt az arcon lévő tetoválás, a moko. Minden moko egyedi, s afféle személyi azonosítóként szolgált. Formája alapján következtethettünk viselője társadalmi rangjára, származására és tulajdonságaira is.

Maori harcos

A harcosok életének nagyobb állomásait, például egy győztes csatában való részvételt, afféle rangjelzésként és kitüntetésként újabb és újabb tetoválások jelezték.

A nők is tetováltatták arcukat, de esetükben inkább a szépség megőrzése dominált. Bár a keresztény misszionáriusok megpróbálták lebeszélni őket e gyakorlatról, a maori nők úgy tartották, hogy az arc tetoválása lassítja a bőr öregedését, ráncosodását. Még a ’70-es években is élt és virágzott e szokás.

Miután a tű vékonyságú csontvésővel „befaragták” a mintát a bőrbe, szénalapú színezékkel kenték be a sebet, majd finoman újra vésték a motívumokat, mely következtében a kívánt területeken a színezék a bőr alá került, s a hegek begyógyulása után gyönyörű mintázatot alkotott az arcon.

 

Milyen mértékben hatottak egymásra a különböző kultúrák tetoválási szokásai?

 

Úgy tűnik, sok esetben más népek szokásaitól teljesen függetlenül alakult ki a test díszítésének ezen formája. De kétségtelen az is, hogy a történelem folyamán sok esetben kereszteződtek egyes népek kultúrái, s ez a folyamat nagyban segítette a tetoválás szokásának elterjedését is. Így volt ez a numíbiaiak és egyiptomiak, trákok és görögök esetében, de gondoljunk csak arra, hogy hány különböző kultúra elemei keveredtek a Római Birodalom területén.