Piercing története

A mai ékszerek anyaga általában szövetbarát orvosi fém, titán. Ezen ékszerek készítésénél arra törekednek, hogy a bőr alatti részei egyforma vastagak legyenek, ezáltal jobban belesimulnak a testbe.

Ma már a piercingeket nem kell életünk végéig viselnünk, hiszen ötletes kapcsolókkal megoldották ezt a problémát. A legelterjedtebb megoldás a karikák, gyűrűk és pálcikák kipattintható golyóval zárása. Ez egyben ékszerünk fő dísze is lehet.

A piercereknek komoly hozzáértésre és elhivatottságra van szükségük, ha komolyan szeretnének ezzel foglalkozni. Nem egy, de több dologhoz kell érteniük. A szakmai tudás elsajátításán kívül még kell, hogy legyen szépérzékük, hisz nem mindegy, milyen véleménnyel lesznek munkájáról. Érteni kell az emberekhez, némi pszichológiai érzék is fontos, hisz ez egy elég személyes dolog. Olyan mintha az ember például orvoshoz menne.

Ma már gyakori hogy otthon saját magának, vagy barátjának behelyeznek ékszereket. Ez azonban nagyon veszélyes. Ha nem hozzáértő személy végzi el a szúrást, akkor annak nagyon súlyos következményei is lehetnek. A reflexpontok eltalálása, a nem higiénikus környezet és a nem szakszerű behelyezés akár maradandó károkat is okozhat a testen. Komoly fertőzések alakulhatnak ki, melyek ritka esetben akár halállal is végződhetnek. Ha már valakiben megfogalmazódott, hogy testékszert szeretne, akkor szánjon rá annyit, hogy szakemberre bízza a dolgot. Ha sajnálja a pénzt, akkor inkább ne csináltasson. De a véleményem az, hogy annyi pénzt megér, hogy biztonságosan szépülhetek meg a saját szememben.